Tőlünk szokatlanul pontosan, kisebb eltévedéssel – hiszen csak egyszer jártunk ott – érkeztünk meg Edit nyaralójába, Révfülöpre, hogy csatlakozzunk a siófoki eszperantisták által szervezett programhoz.

Kisebb bemelegedés után indultunk tovább megostromolni a festői szépségű, szigligeti várat. A tapolcai medence délnyugati részén, régen a Balaton szigetét képező 230 m magas vulkánikus hegy tetején állnak a XIII. századi vár maradványai. 1991-től a Szigligeti Váralapítvány jóvoltából látványos munka kezdődött el a várban. A vár teljes feltárása, helyreállítása, illetve a helyreállított részek karbantartása folyamatosan történik. Mindenkinek érdemes ellátogatni, csodálatos kilátás nyílik a Káli-medence hegyeire és a Magyar tengerre.

Edit és Mária előző nap szorgos munkával a vár különböző részein, eszperantó nyelven, főként nyelvi feladatokat tartalmazó papírdarabkákat rejtettek el. Aki megtalálta megnyerte, meg is oldhatta. Az utolsó feladványt sikerült olyan jól elrejteni, hogy még ők maguk is alig lelték elő. Mi nem találtunk meg egyet sem…Hagytuk a többieket érvényesülni. A vár többi csendes szemlélői időnként érdekes tekintettel néztek ránk, de mi nagyon jól szórakoztunk. Régen nem nevettünk ennyit.

A fáradtságos várostrom után a megfáradt csapat visszatért Révfülöpre pótolni a nehéz munkával leadott kilókat. Mindenki hozott valami finomat, bőséges lakomában volt részünk. Időközben csatlakozott hozzánk két budapesti eszperantista is.

Az ebéd kipihenése után Révfülöp mellett felkutattunk egy kincsesládát, majd Szentbékkálla határában található Kőtenger felé vettük az irányt. A Káli-medence közös kincse, a Kőtenger talán itt a legszebb, leglátványosabbak sziklaformák. A környék sajnos kissé elhanyagolt, hatalmas a fű és a gaz, ami kissé látványromboló. Kár érte!

Megingattuk az ingókövet, majd elbúcsúztunk a csapat többi tagjától és hazafelé vettük az irányt. Felejthetetlen napot mondhattunk magunkénak.

(A kiránduláson készült képeket megnézheted a fotóalbumban.)