La membroj de Esperanto Grupo de Siófok invitis la anojn de nia societo partopreni agrablan gulasxo-kunvenon en Sérsekszőlős, apud Tab. La inviton akceptis Zsuzsa, sxia filo Erik kaj mi. Ni renkontigxis sabate post tagmangxo kaj ni ekiris al Siófok, kie ni renkontis Csaba kaj kelkajn esperantistojn cxe la akvoturo. De tie kun la gvido de Csaba  ni veturis per 4-5 auxtomobiloj al Tab, kie ni renkontis ankoraux kelkajn karajn esperantistojn. Kune kun ili la konvojo de auxtomobiloj ekiris al la montodekliva domo de Ákos kaj Bori. Ni lasis niajn auxtojn cxe la montopiedo kaj ni iris al la domo perpiede.

    Cxe la domo oni bonvenigis nin afable kaj ekde la unua minuto ankaux la cxirkauxajxo donis agrablan impreson.Malantaux la domo situanta sur la montdeklivo estas  stalo, kie mi malkovris 4 cxevalojn en la cxirkauxbarejo. Cxu eble oni povas ecx rajdi? - trakuris mian menson mia deziro antauxlonge sopirata. Poste evidentigxis, ke mia deziro povis realigxi. Sed mi devas paroli pri la programeroj lauxvice.

     Unue la tutan grupeton Andi Ottrok starigis ronde por interkonatigxi ludeme. La celo de la ludo estis, ke ni lernu la nomon unu de la alia. Andi komencis, sxi diris sian nomon. Sekvis Kata, kiu staris apud sxi. Sxi devis diri la nomon de Andi kaj ankux la propran nomon. Cxe la fino de la rondo mi staris, do fine mi devis listigi cxies nomon. Ni eksciu, kiel mi memoras nun? Andi, Kata, Kriszti, Gergő, Edit , Jenő, Rita, István, Ildikó, Bogi, Csaba (cxi tie estis ankoraux iu) Gabi, Géza, László, Zsuzsa kaj mi, Lívia. ( ne estas certe, ke mi bone memoras cxiun nomon kaj nature ankaux la vicordo povis esti alia). La sekva ludo estis, ke ni devis stari en vicordo laux la distanco inter nia ekirloko kaj Sérsekszőlős. Ankaux pri tio ni ne havis problemon, ja multaj venis el Siófok, ni venis el Veszprém, pluraj el Budapest kaj Géza venis el München. La tria kaj samtempe la lasta ludo estis, ke cxiuj rakontis pri tio, kiam kaj kiel ili eklernis Esperanton. Plej frue Géza komencis lerni la lingvon, en 1947. Poste li havis pauxzon, sed ekde 1961 li denove okupigxas pri gxi. Krom Géza estis kelkaj, kiuj eklernis la lingvon antaux jardekoj sed estis, kiuj auxdis pri gxi nur dum la lastaj monatoj kaj ili tre eksxatis gxin.

    Post la ludado preskaux cxiuj helpis antauxprepari la bazmaterialojn por la gulasxo. Dum la gulasxo kuirigxis, ni vizitis la cxevalojn. Sur la dorso de "Betty" oni povis vidi, kiel aspektas la mondo de tiu alteco. Estis granda travivajxo, kiam Ákos, la mastro de cxevaloj cxirkauxkondukis la cxevalon pere de kondukilo, dum iu sidis sur gxia dorso. Kiam li vidis, ke iu profesie rajdas, li permesis memstare cxirkauxrajdi 2-3 foje sur la dorso de "Betty". Post la rajdado oni povis gustumi la intertempe finpreparitan "grasumitan panon" kaj la diversajn tre bongustajn bakitajxojn, krome rugxajn pomojn kun la surskibo Esperanto. Dum la gulasxo finkuirigxis, Gabi prezentis sian kapablon en ventrodancado per du dancoj. Sxi ricevis multe da aplauxdoj. La gedommastroj post la konsumigxo de la gulasxo prezentis belan paran popoldancon devenantan el Mezőség. Poste Ákos kaj Bogi proponis al la cxeestantoj provi ekkoni la sekretojn de popoldancado, do ni povis rapide alproprigi la bazojn de tiu cxi danco. Intertempe ni povis admire rigardi la sunsubiron. Bedauxrinde rapide malheligxis kaj cxar ni estis malproksime de nia hejmo, post la 7-a horo ni ekiris hejmen.

Estis tre agrabla cxi tiu posttagmezo. Ni bedauxras, ke aliaj grupanoj ne povis veni kun ni, sed ni esperas, ke venontan fojon ankaux ili povos aligxi al la ekskursantoj.

Az egyesület tagjait meghívták a Siófoki Csoport tagjai egy kellemes gulyáspartira a Tab melletti Sérsekszőlősre.

A meghívásnak Zsuzsa, a fia, Erik, valamint én tettünk eleget.

Szombaton ebéd után találkoztunk, és elindultunk Siófokra, ahol Csabával és néhány eszperantistával találkoztunk a víztoronynál. Innen Csabát követve, immáron 4-5 autóval mentünk Tabra, ahol további kedves eszperantistával találkoztunk. A kis csapat konvoj, újabb autókkal bővülve elindult Ákos és Bori házához, amely a hegyoldalban található. A hegy lábánál hagytuk autóinkat, és gyalog közelítettük meg a házat.

A háznál szíves fogadtatásban részesültünk, első pillanattól kezdve kellemes benyomást keltett a környezet is. A hegyoldalban álló ház mögött van az istálló, ahol 4 lovat fedeztem fel a karámban. „Lehet esetleg lovagolni is?” - futott át az agyamon, amely már régóta ki nem mondott kívánságom volt. Mint később kiderült, ez a vágyam teljesülhetett.

De ne rohanjunk a dolgok elejébe. Először a kis társaságot Ottrok Andi körbe állította, egy kis ismerkedésre játékosan. A játék lényege az volt, hogy megtanuljuk egymás nevét. Andi kezdte a kört, elmondta a nevét. A mellette álló Kata következett, akinek már az Andi nevét és a saját nevét kellett elmondani, és így tovább kellett haladni, mindenkinek az előtte lévőket felsorolva a saját nevét is el kellett mondania. A kör végén, vagyis Andi másik oldalán én álltam, így nekem a végén mindenki nevét fel kellett sorolnom. Lássuk, így utólag hogy emlékszem: Andi, Kata, Kriszti, Gergő, Edit, Jenő, Rita, István, Ildikó, Bogi, Csaba, (itt is volt valaki), Gabi, Géza, László, Zsuzsa és én, azaz Lívia. (nem biztos, hogy már jól emlékeztem a nevekre és természetesen a sorrendre sem)

A következő játék az volt, hogy sorba kellett állni, hogy ki milyen messziről érkezett Sérsekszőlősre. Ez sem okozott gondot, hiszen sokan érkeztek Siófokról, mi Veszprémből, többen érkeztek Budapestről, valamint Géza Münchenből jött.

A harmadik és egyben utolsó játék az volt, hogy mindenki elmesélte, hogy mennyi ideje is ismeri az eszperantót, mikor kezdett el vele foglalkozni. A legrégebben Géza kezdte el az eszperantót, ő 1947 óta foglalkozott a nyelvvel, bár volt pár év kihagyása, de 1961 óta újra foglalkozik a nyelvvel. Gézán kívül voltak még, akik már több tíz éve foglalkoznak a nyelvvel, vagy megismerték már korábban, és vannak, akik az elmúlt hónapokban ismerkedtek meg az eszperantóval és nagyon megszerették.

A játék után szinte mindenki segített a gulyáshoz való alapanyagok előkészítésében, majd amíg a gulyás készült, meglátogattuk a lovakat, és „Betty” hátán ki lehetett próbálni, hogy milyen is a világ olyan magasról. Nagy élmény volt, Ákos, a lovak gazdája kantárszáron vezette körbe a lovat, mialatt valaki éppen a hátán ült, és ha látta, hgoy valaki eléggé szakszerűen lovagol, akkor még lehetőség volt arra is, hogy valaki egyedül tegyen meg 1-2 kört „Betty” hátán.

A lovaglás után, és közben, az elkészült zsíros kenyeret lehetett megkóstolni, valamint a különböző, finomabbnál finomabb süteményeket és az „eszperantó” feliratú piros pozsgás almát.

Míg a gulyás készült, Gabi bemutatta hastánctudását is 2 szám erejéig. Nagy tapsot kapott. A házigazdák pedig a gulyás elfogyasztása után, levezetésként, néptáncoltak, egy szép Mezőségi páros táncot táncoltak el, majd Ákos és Bogi a jelenlévőket felkérte, hogy akinek van kedve kipróbálni a néptánc rejtelmeit, gyorsan meg is tanulhatták ennek a táncnak az alapjai.

Időközben a nap is lement, melyet az asztalnál ülve csodálhattunk végig. Sajnos hamar besötétedett, és mivel még messze voltunk az otthonunktól, 7 óra után hazaindultunk.

Nagyon kellemes volt ez a délután, kár, hogy más nem tudott eljönni, de reméljük, hogy legközelebb más is csatlakozni tud a kirándulókhoz.